Szakmai hitvallás

“Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani. Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.”

/Richard Bach/

Segítséget kérni nehéz. Mindenkinek. Minden emberben ott vannak a félelmek, kételyek, kérdések, talán szégyenérzet. Ám ha sikerül kérnem, és valóban akarom, a segítség megérkezik, és felszabadító erejű. Sokszor már önmagában az is, hogy elindultam az úton, tettem valamit magamért!

A segítség, a támogatás azt jelenti, hogy valaki mellettem áll, segítő kezet nyújt az úton, elfogad úgy, ahogy vagyok, nem ítélkezik, nem sürget, és nem jelenti ki, mit kellene tennem, hisz a saját életemnek én vagyok legfőbb ismerője, a saját megoldásaimat csakis én vagyok képes felismerni. Még akkor is, ha egy nehéz helyzetben nem így érzem, és arra vágyom, valaki mondja meg, merre menjek. Ám az igazi támogatás nem ez, és nem is volna jó. Milyen felemelő rádöbbenni a saját belső erőnkre, ha segítséggel bár, de rátalálok az utamra, elkezdem érteni magam s hogy mi jó nekem! Ez a fejlődés.

Nem tekintem előrevivőnek a múlton való végtelen rágódást, hisz a jövő az, ami felé tartunk. Ám a jelenünk is „a jövő” volt valamikor, és a múltban minket ért hatások, korábbi események tették olyanná, amilyen most. A jelen kérlelhetetlenül magán hordozza a múlt lenyomatait, ezért egyes helyzetekben a probléma megértéséhez és a valódi változáshoz elengedhetetlen az összekapcsolás, az „akkor és most” összefüggéseinek megértése, sosem tévesztve szem elől, hogy egy jelenbeli probléma az, melyre megoldást keresünk.

A segítség igénye nem azt jelenti, hogy gyenge vagyok, és kudarcot vallottam. Épp ellenkezőleg. Ehhez a fajta segítségkéréshez elengedhetetlen a bátorság. Olyan helyzetbe kerültem, amiben szükségem van előrelendítésre, amiben jólesik kimondani az érzéseimet, mert ez könnyít rajtam. Segítséget kérek egy másik embertől, aki szakértelmével támogatást nyújthat, aki külső szemlélőként objektíven tud tekinteni a helyzetemre, akivel együtt gondolkodhatok, és új nézőpontokat, addig nem látott összefüggéseket fedezhetek fel.

Mindezek utakat nyitnak. Telve leszek felismerésekkel, egyre erősebb leszek. Máshogy kezdek gondolkodni, érezni, és másképp tekintek történésekre. Változom. S ha én változom, körülöttem minden és mindenki változik.

Ez a hivatásom lényege.